2011. szeptember 29., csütörtök

A negatív az új pozitív

Nem tartom magam egy pesszimista, depressziós embernek, sőt. De nem vagyok a napsütötte réteken arcomon éteri mosollyal ugrándozó típus sem, ha e közül a két véglet közül kellene választanom, akkor jöjjön inkább a mélydepresszió.

Mostanában nagyon divatos kizárólag pozitívan gondolkodni, mindent láss rózsaszínben, vesd el a rosszat.

Azt megfigyeltem, hogy ha pozitívan állok mondjuk egy vizsgához ("akkor is átmegyek, ha a tanárt kell megvernem") sokkal nagyobb eséllyel sikerül. Bár statisztikákat nem alapoznék erre, ugyanis az ELTÉ-n asszem enélkül is sikerül.

Viszont ha valamivel kapcsolatban negatív megérzésem van, akkor hiába mondogatom hogy jóleszez és hitetem el magammal, hogy menni fog, semmit nem változtat az eredményen. Ez számomra megint azt bizonyítja, hogy nem tudom befolyásolni -legalábbis ilyen módon nem- az események folyását és nem csak tőlem függ minden, hanem -sajnos vagy szerencsére- a sorstól is.

Persze most mondhatnák a nagy "The Secret" hívők, hogy biztos nem hittem benne eléggé és nem képzeltem el, pedig dehogynem. És mégsem sikerült, nem egyszer, százszor. Mégis hiszek abban, hogy az igazán fontos dolgok összejönnek, amik nem jönnek össze, azok mégsem voltak igazán igaziak.

Tehát bár alapvetően támogatom a pozitív gondolkodást, utálom, ha valaki:
- erőltetetten próbálja mindenben a jót és csak a jót látni. el kell fogadni, hogy vannak rossz dolgok, ezeket is meg kell élni
- a rétenugrálós hangulatával menőzik amikor én már aznap 3 féle forró folyadékot borítottam magamra, nekimentem a létező összes térelemnek a lakásban, nem látok ki a náthából, egy darab szerencsétlen szarnak érzem magam, ésatöbbi
- beszólogat a "negatív" embereknek. mindenkinek lehet szar napja, sőt ahhoz is mindenkinek joga van, hogy a szarkedvét megossza másokkal. és a barátok ilyenkor megértőek
- nem érti a humort és az iróniát. egyenesen undorodom attól, ha valaki csak nyáltól és vattacukortól ragacsos, minden humort nélkülöző megnyilvánulásokat képes produkálni. ez pont olyan, mint a "kedvesemmel" album a facebookon - senkit nem érdekel.

Na, mára kiőrjöngtem magam, abba is fejezem.





1 megjegyzés: