Nem megy hogy nem

Hogy jó ez így vagy se, arra nem tudnék válaszolni, de valami történik és ez mindenképpen jó. A nap nagy részében vidám voltam és próbáltam nem arra gondolni, hogy bármit csinálok, valakivel kicseszek, de mikor hazaérek, és a barátok köztnek is vége, nem lehet nem szembesülni azzal, hogy ha nekem jó, akkor valakinek nagyon rossz. Az a baj, hogy ha nekem rossz, attól még másnak is rossz, szóval ez sem bizonyult megoldásnak.

A bennem élő Terézanyu mindenkinek jót akar, lehetőleg mindenkit ő akar megmenteni. Meg kell gyilkolni ezt a hülye Terézanyut, mert már elég fárasztó a jelenléte nekem is, meg másoknak is. Aggódik, meg gondoskodik meg megment, azt is, akit nem kéne, vagy aki nem akarja. Többször bebizonyosodott, hogy sajnos aki nem akarja, azt nem lehet megmenteni, de ez megint más téma.

Egyébként láttam Hámori Gabit a ZP-ben hétfőn, nekem ő az igazi Terézanyu, amikor a könyvet olvasom, akkor is őt képzeltem oda, vagy valaki ilyesmit. Teljesen fiatallányos és kedves kinézete volt, sokkal "nőbbnek" képzeltem. Kellenek az ilyen példaképek, a bridzsitdzsonszok meg a kékikaták, akik reményt adnak a szingli lányoknak, hogy van még esély.

Igazából én is szinglilány vagyok, akkor is, ha évek óta nem vagyok az, és már előtte is folyamatosan függtem másoktól. A szingliség egy gondolkozásmód, és nem az a fajta, hogy karriert akarok, nem gyereket, nekem nem kell pasi, hanem valami egész más. Próbálom megfogalmazni, de nagyon feministásan hangzik. Inkább elteszem magam holnapra és gondolkodom még ezen az elméletemen kicsit.