Vannak "haverjaim" ami nagyon hülye szó, mert arra utal, hogy együtt lógunk és füvezünk a téren pedig ez nem ilyen.
Igaziból elég sokféle cimborák vesznek körül, de egyik se olyan, amilyenre szükségem lenne.
Vannak a régirégi "barátok", akik ismernek és mindent tudnak rólam és ez valahol jó. De messze vannak, külföldön, vagy elfoglaltak, vagy nem fér bele az életükbe hogy heti szintű kapcsolatot tartsanak velem, vagy bedepiztek és nem mennek emberek közé, sok verzió van. Mindenesetre sokmindent nem lehet velük kezdeni. Általában számíthatok rájuk, ha nagy baj van, de végülis anyukámra is számíthatok, de anyukám se jönne el velem szórakozni az éjszakába, mint ahogy ezek a barátaim se. Rábeszélni őket olyasmire, amihez nincs kedvük....áh, rég feladtam.
Vannak a haver jellegű haverok, akikkel csak szórakázni járok, ők is nagyon aranyosak és jófejek, és ha inni támad kedvem, elég gyakran velem tartanak, de nem oszthatom meg velük az élet nagy problémáit (próbáltam), mert csak kiröhögnek, meg úgysem értik, mert nem követik pontról pontra az életem eseményeit/ nem ismernek 10 éve, csak 3-4-5.
Vannak az újkeletű barátaim, akik a legkevesebben vannak, konkrétan egy darab Nóri, aki tudja az aktuális helyzetet, de alig pár hónapja ismer jobban. Sokszor van kedve sokmindent csinálni, nem érzem azt, hogy a terhére lennék és bármit meg tudunk beszélni. De nem ismer 10 éve és nem merném felhívni éjjel 3-kor, ha úgy adódna.
Végül vannak azok a barátaim, akik nem is a barátaim. Valakinek a barátai, de nem az enyémek. Pedig néha próbálom elhinni, és annyira szeretném, hogy azok legyenek, de nem. Befogadtak, de nem magam miatt, és nem akarnak se megismerni, de megérteni, se elfogadni. Nem én kellek nekik.
Kirekesztettnek érzem magam mindenhonnan. Változtatnék én, csak valaki mondja meg hogyan. Álljak ki az utcára, és hirdessem egy táblán hogy legjobb barátot keresek? Egy darab elég lenne, igazán komolyan beérném vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése