Nem hiszek a véletlenekben. Úgy értem, szerintem nincsenek véletlenek. Azért van még mit tökéletesíteni az elméleten, mert ebből az következik, hogy akkor minden valamiért történik, oka, értelme van. Eddig rendben is lenne. De ha semmi sem történik véletlenül, és minden döntés és történés és cselekedet egy naagy végső cél fele fut...akkor. Akkor minden eleve el van rendelve. Igazán nem akarok semmilyen vallási vagy hitbeli kérdésbe nagyon belemenni, különben is nagyon tájékozatlan és kialakulatlan vagyok ezen a téren, de ha a véletlenekről beszélünk, mindig ide lyukadunk ki.
Szóval ezzel az eleve elrendeléssel már komolyabb problémáim vannak, ugye akkor nincs szabad akarat tulajdonképpen. Ebben nem hiszek. Igenis van szabad akarat. Csak az a kérdés, hogy milyen formában. Ezt a két dolgot, a "nincsenek véletlenek - de van szabad akarat" kellene összehozni, évek óta dolgozom rajta, de nem megy. A fejemben valahogy elrendeződnek ezek a dolgok, szóval nem agyalok egész nap azon, hogy úristen hogy is van ez akkor és mi van és mi lesz, de jó lenne érthetően megfogalmazni. Valahogy úgy képzelem, hogy mindenkinek van egy nagyjából kijelölt útja, amin járnia kell, de arról le is térhet, de ha letér, és elcseszi, az akkor is úgy van jól, úgy kellett lennie. Ez viszont valami totálisan értelmetlenül hangzik. Jó, hagyjuk.
Sokszor végiggondoltam egy-egy találkozást, vagy eseményt, hogy hogyan történhetett volna másképp. Egyszer, amikor tizedikben mentem edzésre, és valami belső megérzés miatt másik útvonalat választottam.... ha akkor nem futok össze a nemtomkivel, aki elhív egy koncertre, ahol megismerkedek valakivel, aki elhív máshova, ahol megismerkedek azzal, akivel régóta szerettem volna...vagy ha nem írom meg azt az emilt, aminek a beláthatatlan következményei miatt végül nem zalaegerszegre mentem szilveszterezni, hanem pestre....ha nem határozom el, hogy az első szembejövő fiúval...ha nem megyek el a spirós beszélgetésre és utána nem hagyom magam rábeszélni a sörözésre....ésígytovább. Körülbelül minden másodpercben, minden icipici döntésben ott van még ezer másik lehetőség, ezer másik ígyislehetettvolna. De nem úgy lett.
Vajon, ha aznap mégis a szokott útvonalon megyek edzésre, akkor is ugyanezek az emberek lennének most körülöttem? Végül minden ugyanúgy vagy hasonlóan alakult volna, vagy egy teljesen más életet élnék most? Nem lehet tudni. Ijesztő belegondolni ezeknek az apró döntéseknek a súlyába. Igazából csak úgy lehet elviselni, ha hiszek abban, hogy minden azért történt így, és minden kérdésben azért döntöttem így mert így volt jó, így kellett lennie, és ez az én utam.
Szerintem nincsenek véletlen találkozások se. Ha annak tűnnek is, valami értelmük kell hogy legyen.
Valami ilyemire jutottam én is… Ami viszont fura, hogy én arra jutottam, hogy ugyan minden nap ezer dolgot csinálhatnánk máshogy, és akkor lehet, hogy kicsit más lenne az életünk, de vannak nagy fordulópontok, olyan dolgok, amikor merőben eltér az életed két lehetséges vonala egymástól attól függően, hogy melyiket választod. És utólag pontosan tudod, melyek ezek a pontok. Még egy megfigyelés: én hiszek benne, hogy vannak dolgok, amiket mindenképpen meg kell csinálnod, át kell élned, el kell követned. Velem többször is volt már olyan, hogy akármit csináltam, úgy sodortak az események, hogy úgy történt a dolog. Annyi valószínűtlen véletlen összejött, ami arra terelt, hogy már-már összeesküvés-elméleteket szőttem arról, hogy ez miért így lett, de egyértelműen látszott, azoknak az eseményeknek be kellett következnük. Hívhatjuk ezt sorsnak?
VálaszTörlésigen, nem mertem sorsnak hívni, de erre gondoltam énis. a fordulópontokban én is hiszek, ezért is írtam 3 olyan jelentéktelennek tűnő dolgot, amelyekből jelentőségteljes események következnek. de hogy két út van-e...nemtudom. hagyni kell a dolgokat áramlani a maguk útján:)
VálaszTörlés