Mindenki függ valamitől

Leszoktam a csokiról!

Már napok óta sejtem, de ma egészen nyilvánvalóvá vált: tiszta vagyok.

Egy jó ideje rajta voltam már a szeren kisebb elvonókúrás szünetektől eltekintve. Bár a függésnek különböző fázisai voltak, időnként beértem olyan könnyűdrogokkal is, mint süti, péksüti, kakaó stb., máskor ölni is képes voltam a napi adagom beszerzése érdekében.

Augusztusban valamikor teljesen kiütöttem magam egy egész tábla Aldis egészmogyoróssal, akkor határoztam el, hogy leállok. Hetek óta próbálok kevesebb csokit enni, főleg mert fent említett könnyűdrogok sajnos folyamatosan jelen vannak az életemben, mindig rohanok valahova és ha nincs idő másra, akkor az ájulás szélén szoktam venni 15 deka fornettit vegyesen, amivel túlélek egy rövid ideig.

Ezen a héten vettem észre, hogy ebéd után szinte mindig elfeledkeztem az édességről és később sem kívántam annyira. Azért amikor eszembe jutott, kisebb erőszakot kellett tennem magamon, hogy ne fosszam ki azonnal valamelyik boltot, de ment.

És ma, amikor hazaértem, anyám azzal fogadott, hogy van karamellásdiós rittersport, ami az egyik legkedvencebb mostanában. Mondtam, hogy leszokóban vagyok, de megkóstolom. És ettem egy, azaz egy darab kockát és utána eltettem szépen az egészet a szekrénybe és azóta is hagyom békében pihenni, nem rontottam rá vérben forgó szemekkel, teljesen jól elvagyunk így egymással ketten a szobában. Na ez már valami.

Egyébként semmi baj a csokival, valószínűleg rövid időn belül vissza fogok rá szokni, csak utálom, ha függök valamitől. A kávétól nem függök, pedig minden nap iszom, de ha egyik nap elfelejtem, vagy nincs, nem történik semmi. Ilyen laza, kötöttségektől mentes kapcsolatot szeretnék kialakítani a csokival is.

Mert van éppen elég függés egyéb. Például levegőt kell venni, ami náthásan és pánikbetegen egy elég jelentős pluszprobléma, aztán az alvás, ami ugyan a top3 legjobbdologazéletben listán még mindig előkelő helyet foglal el, de azért néha idő hiányában marha szívesen kihagynám, és ugye az evés úgy általában meg az ivás, mert sajnos azt muszáj, meg egyébként jó is, semmi kedvem nem lenne mondjuk fénnyel táplálkozni. (Mármint napfénnyel.)

És akkor az emberekről még nem is beszéltünk...