Amikor dühös vagyok, nagyon sok rosszindulat van bennem. Időnként féltékenység, irigység, néha bosszúvágy. Ezek általános emberi érzések, mindenki felfedezheti magában, aki magának nem hazudik.
Ennek ellenére sokszor találkozom olyan dolgokkal, amelyek felett egyszerűen nem tudok napirendre térni. Olyan mértékű rosszindulattal, vagy a másik semmibevételével, amin meglepődök és elgondolkozom.
Nem szerethet mindenki mindenkit, unalmas is lenne. Nem nyilváníthatjuk ki a negatív érzéseinket se mindig, mert közösségben akarunk élni, be akarunk illeszkedni, nem akarunk antiszociális állatokká válni. Néha nehéz, mert sok olyan embert kell elviselni, akit nem kedvelünk igazán.
De az álszentséget mindig is gyűlöltem. El kell viselni a másikat, persze, de ha valakit nem szeretünk, nem kell eljátszani, hogy barátok vagyunk, mert az gusztustalan szerintem. És átbaszni azt, akit barátnak mondunk az én szememben olyan disznóságnak számít, ami miatt nem tudnék tükörbe nézni. Remélem, hogy alapvetően képtelen lennék olyat tenni a barátimmal, amiről tudom, hogy fáj nekik. Sajnos eléggé meg tudok bántani másokat véletlenül is.
Nagyon sok rosszindulat és rosszmájúság és irigység van bennem, de annyira szeretném remélni, hogy legalább egy picivel jobb vagyok, és nem hazudnám a barátomnak azt, akit kijátszok, kihasználok, átverek, semmibeveszek. Legalább a barátaimmal igyekszem lojális lenni.
De ki tudja. Valószínűleg senki se jobb semmivel. Csak ez olyan szomorú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése