Peti szerint írhatnék rovatot az albérletkeresős élményeimről, csak nincs hova, viszont az ötlet annyira tetszik, hogy meg is osztom egy régebbi lakás történetét, amivel azóta is rémálmaim vannak. (Komolyan, rosszabb időszakjaimban mindig azt álmodom, hogy oda kell visszaköltöznöm)
Egyébként semmi igazán horrorisztikus nem történt, csak az elsőránézésre remények és aztán maga valóság olyan távol voltak egymástól, hogy egy életre megtanultam, hova nem szabad költözni.
Szóval 2009-ben úgy adódott, hogy eléggé gyorsan kellett lakást találni Dáviddal, mert engem kiraktak az albérletből, Dávid meg nem kapott kolit és hirtelen nem volt más ötletünk, mint hogy együtt keresünk, úgy könnyebb/olcsóbb satöbbi. Minden iszonyú drága volt, az ember azt gondolná, hogy úgy hatvanezerből már lehet egy normális, nem túl nagy szobát találni egy emberi módon berendezett és kevésbé huszonharmadik kerületi lakásban, hát a nagy szart. Ezért a "körúti szép lakásba fiatal bérlőtársakat keresnek" szövegű hirdetés igencsak felkeltette a figyelmünket, különösen az ára miatt.
Egy nyájas (nyálas) hang a telefonban azt ígérte, hogy egy külön kis minigarzonunk lesz a csodálatosanfantasztikusszép lakáson belül mindösszesen ötvenötezerért rezsivel, ami igazánnagyon baráti ár. Addigra már ismertem az ilyen egyszobában hatvanan megoldást, mondta a fazon, hogy itt is ez van, ahányan beférnek, annyian jönnek, de mi külön lehetünk, minden oké lesz.
Megnéztük a lakást, első látásra elájultam, mert hatalmas fürdő volt sarokkáddal, "masszázskád, van hifi is, hallgattok zenét, beültök gyertya minden aztán haddszóljon" a konyhában minden zsírúj, mosogatógép meg fenetudja, légkondi, az egyik szoba vagy 30 nm, 2x3 méteres tükörrel, perzsaszőnyeggel a falon, akárcsak egy baletterem, a többi szobában nem viccelek baldachinos ágyak, mondom beleültünk a tutiba, csakhogy. A "minigarzon" egy kb 10 nm szoba volt, ami már a konyhát és az ágyában szétfolyó 150 kilós lányt is tartalmazta akciósan csomagban, a lány elvileg később nem lesz alapfelszereltség, ígérte a csávó. A fürdő egy 0,75 nem-es zuhanyzó volt, amiben a wc-majdnem bennevolt, annyira kevés területen helyezkedett el ez így mind, de Gábor (mert így hívták az ürgét) biztosított minket, hogy mindig használhatjuk a sarokkádas álomfürdőt és a futurisztikus konyhát is.
Megegyeztünk, aláírtunk, foglaló ésatöbbi. Két hét múlva hív a csóka, hogy picikegond adódott, azazhogy tud valami sokkal jobbat, lenne-e kedvünk a tükrös szobához...hát hogyanmárne! A többiek meg ne tudják, de olcsóbban megkaptuk, mint a baldachinos ágyakban (és a helyhiány miatt amellett) fekvők, és csak csak ketten kivehettük a szobát.
Ezután mintegy másfél hét alatt átköltöztünk a nyócker hetedik emeletről a liftnélküli harmadikra.
Olyan 3-4 napba telt rájönni, hogy minden szar, és hogy pontosan mennyire is. Az álbarokk berendezésről hamar lehullt a lepel, a tükör tartóoszlopai aranyszínre fújt műanyagból voltak, akárcsak az ezüst konyha, ahol a mosógépen kívül semmi sem működött, a hűtőt is beleértve.
Mint kiderült, a "minigarzon" rész soha nem is volt kiadó, a hölgyemény (valószínűleg) azóta is ott terpeszkedik az ágyon. Ellenben a lelkes bérlőtársjelöltek félóránként jöttek és nézték meg a három kiadó szobákat, köztük a mienket is, mert ugye "nem egyeztünk meg, hogy meddig maradtok". A másik két szobákban ismeretlen számú és eredetű emberek laktak, minden nap különleges élmények és kihívások vártak a mindkét szoba felől ajtóval rendelkező fürdőben, ahol új és új, vagy félig már ismert arcokba botlottam és folyamatosan azon tépelődtem, mutatkozzak-e be, vagy erre a másfél napra, ameddig az illető marad, úgyis mindegy.
Idővel az is tisztázódott, hogy maga Gábor, az őszbe hajló hajú tulaj is velünk lakik a belső szobában, melynek ajtaja a mienkre nyílik. Sok meghitt pillanatot éltünk át együtt, hosszú órákon és perceken át hallgattuk, ahogy a barátnőjével ordítozik vagy nyög.
A többi lakóval is szoros viszonyt ápoltunk, az egyik lánnyal közel két napig voltunk barátok a hollandiába történő kiutazása előtt, mert velem osztotta meg barátja miatt érzett bánatát, aki nem tudván feldolgozni a szakítást éjjelente a lakás előtti folyosón üvöltözött és fenyegetőzött gyilkossággal.
A lakás tisztasági állapotáról sokat elárul az, hogy a két hónapig tartó ottlakásunk alatt nem szerelődött meg a pontmost elromlott porszívó, a kádban fürdeni inkább ne, csak zuhanyozni, mert "nehogy elkapjatok valami fertőzést". Viszont a herendi porcelánkészlet miatt nem lehetett olajjal főzni, " a tükörtojás mikróban is prímán elkészül" (meg is mutatta, persze felrobbant a tojás a mikróban csodák csodájára...).
A folyton cserélődő lakók közül néhányan a mi szobánkat is használatba vették (erről különböző jelek tanúskodtak...), míg nem voltunk ott, de előfordult, hogy magát Gábort találtam a fürdőben matracon alva, mikor éjjel kimentem mosdóba.
De rengeteg hasonló kedves kis történetet mesélhetnék még Gáborról és a barokk lakásáról.
Azt hiszem ezek után érthető, hogy kicsit ódzkodom a költözéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése