2011. szeptember 18., vasárnap

Hiperkarma

Azt hiszem rám nem hatnak a koncertek. A legjobb zenéktől is csak otthon, egyedül tudok igazán befordulni, sokezer ember között a tömegben ugrálva nem. Egyszerűen nem érzek semmit.
Pedig a Hiperkarma nagyon sok emléket és érzést hoz elő, a tegnapi koncert mégis olyan semmilyen volt...
Amikor egyedül hallgatom, olyan, mintha csak az enyém lenne, nekem írták volna, nekem szólna. Furcsa látni, hogy a többi háromezer lány ugyanezt hallja, ugyanezt érzi, ugyanezt gondolja. Akkor már nem csak az enyém. És az érzelmeimen nem szeretek másokkal osztozni.


1 megjegyzés: