2011. szeptember 25., vasárnap

Nettóhiszti

Hallgatom a Hurts-t és akarom, hogy fájjon, de már nem tud fájni igazán. Eszembe jut...

összeveszünk valami hülyeségen. nem értem mit mond, de valami nagyon rosszat. érzem, hogy meg akar bántani. elmagyarázom hosszan csak beszélek beszélek. nem válaszol. visszakérdezek és egyre idegesebb vagyok. érzem ahogy nő bennem a feszültség. ki kell adnom. kiabálok. próbálom megértetni magam. nem akarja érteni. értené de nem akarja. a tettetett hülyeségtől még idegesebb leszek. mindenfélét vágok a fejéhez. iszonyúan meg akarom bántani de nem tudom annyira mint ő engem. soha nem tudom annyira. utálom gyűlölöm meg akarom ütni annyira idegesít a szótlansága. bedobom az utolsó lehetőséget. elmegyek itthagylak nemérdekel leszarom utállak nem jövök vissza soha többet. levágtatok a lépcsőn csapkodok egy csomó ideig szarakodok a cuccaimmal. várom hogy azt mondja ne menj. csak ennyit nem is kellene több. összepakolom a táskámat nem is tudom miket rakok bele csupa hülyeséget. csapkodok hosszasan hátha. csak fekszik és nem szól. egy kurva szót nem szól el nem tudom képzelni min gondolkozik. elkezdek zokogni és veszem a kabátom a cipőm csapkodok és megyek ki az ajtón. elmegyek mondom szia és bebaszom az ajtót ahogy csak tudom. lerogyok a folyosó kövére és csak bámulok magam elé. várom hogy utánam jöjjön de nem jön. leszarja. nem is érdeklem nem szeret. hideg van és pulcsit se vettem a kabát alá de fél órát várok a körfolyosón. belül őrjöngök a tehetetlenségtől. megfulladok nem tudok mit tenni görcsben van a gyomrom és az öklömet harapom kínomban. visszamegyek a lakásba bebaszom az ajtót ahogy kell. békésen alszik. úgy érzem én vagyok a legnyomorultabb a világon.

kibékülünk és én vagyok a legboldogabb a világon. fel sem fogja mit tesz. minden kezdődik elölről. hazudok magamnak hazudok mindenkinek. jó ez így. csak épp beleőrülök.

már nem fáj. nem tudsz többet bántani. soha többet nem bánthat senki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése