Kinyitott a koripálya végrevégre! Már a gondolattól is teljesen bezsongtam, régebben sokszor álmodtam olyat (nyáron), hogy korizok és szállok és csúszok és repülök és borzasztó volt felébredni, szinte fájt, hogy kint 30 fok, én meg álmomban befagyott tavakon utazom. Most is alig várom, hogy izgatottan sorba álljak jegyért, felvegyem a szar, kényelmetlen korimat, kicsoszogjak és először rálépjek a jégre. Persze a körbekörbe menést én is megunom fél óra alatt, de a lényeg a forralt bor, meg a barátok, meg a fények meg a karácsony. Meg néha próbálkozom különböző figurákkal, de nem kéne, mert nemcsak nevetséges, hanem fájdalmas is néha.
Már csak egy hét karácsonyig, és hirtelen úgy érzem, hogy ne, még ne, még nem ittam elég forraltbort, még csak most megyek először korcsolyázni, még nem sétáltam eleget a karácsonyi vásárban, nem szívtam magamba elég fűszeres és citrusos illatot, nem találtam ki elegendő szép ajándékot és még egy csomó mindent szeretnék, amire nem lesz idő.
Nem tarthatna az advent örökké, vagy legalább még néhány hétig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése