Akartam egy bejegyzést írni arról, hogy mindig várom a csodát karácsonykor, aztán mégse történik semmi, de mindig túl késő este volt és lusta voltam, és talán nem is akartam annyira leírni.
Most meg, bár még épphogy csak elmúlt a karácsony, kezdenek megfogalmazódni az újévi fogadalmak a fejemben, méghozzá egyre több. Ennyi mindent úgyse sikerül teljesítenem, általában egy fontos dologra koncentrálok éjfélkor, azt mondogatom magamban, hátha.
De azért legalább terv legyen, szóval:
1. A nem leftetek loncsosan otthon se annyiban módosul az eddigiekhez képest, hogy igyekszem az átlagos öltözékemhez- farmerpóló - képest változatosabban öltözni, ha már annyit vásárolok mint Carrie Bradshaw.
2. Nem vásárolok annyit, mint Carrie Bradshaw! (Ez tökéletesen teljesíthetetlen, de legalább törekszem.)
3. Itt jön a lényeg. Abbahagyom a forszkverezést (úgyse) és mérsékelem a twitterezéssel töltött percek (órák, napok) számát, ugyanis kezd cseppet szánalmas lenni, hogy már lassan nem tudom felhőtlenül jól érezni magam sehol, ha nem csekkolhattam be, vagy nem írhattam ki twitterre, hogy nézzétek mekkora menőség, itt vagyok és ezt csinálom. Nincs rá jobb szó, szánalom.
4. Kibogozom az összekuszálódott szálakat.
5. Belső tartóoszlopok építésébe kezdek (nem hiszem, hogy a teljes kivitelezés beleférne az egyéves tervbe), ahelyett, hogy külső kapaszkodókat keresnék.
6. Nem hanyagolom el a barátaimat, akkor se, ha depressziósak, szararcok, undokok, kibírhatatlanul önzőek, csak magukról bírnak beszélni és egyébként szarnak a fejemre.
7. Minden lustaságom ellenére képességeimnek megfelelően a lehető legjobban teljesítek a munkahelyemen és mindenhol, ahol kell.
8. Olyan lakhelyet találok, ahol fél évnél tovább bírom és nem sírok az előző lakás után.
9. Rendet tartok magam körül és magamban is. (Hahahaha. Persze.)
Viszont mivel még csak december 27 van, vásárolhatok, igénytelenkedhetek, lehetek mogorva és bunkó és lusta. Vissza is fekszem aludni azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése