Karácsonyi sütik

Aztán lehet, hogy konkrétan csak egy, mert más most nem jut eszembe.

Mézeskalács receptje gondolom mindenkinek van, ezért a mi családunknál már tradicionálisnak számító eredetileg német sütemény elkészítésének titkát osztom meg.

Tipikus német sütemény, minden hozzávalója drága és marha egyszerű megcsinálni. Ellenkezője a tipikus magyar süteménynek, például a hatlaposnak, mely csupa olcsóságból készül és napokat szenved vele az ember.

Szóval a becsületes neve Eliza, de mi csak egyszerűen Kutyaszarnak hívjuk, mert pont úgy néz ki. Az íze szerencsére nem hasonlít a fent említett állati végtermékre, sőt. Annyira megszerettettük mindenkivel, hogy az óvári rokonság minden évben követeli, egy ideje pedig én készítem, hogy én arathassam le a babérokat, bár egy ötéves is lazán meg tudná csinálni szerintem.

Újabban ajándékba is ilyet adok azoknak, akiknek nem tudok mit kitalálni, vagy nem tudom, hogy egyáltalán adjak-e neki valamit, mindig hatalmas sikert arat, imádják. Egyébként irtó tömény, ezért karácsonyi fogyókúrának is tökéletes, én napi egyet vagy kettőt eszek belőle az ünnepek alatt és a többi sütire már csak ránézek.

Tehát a hozzávalók:

2 doboz orangát és két doboz citronát (20-20 dkg) - ha valaki nem ismerné, ez gyakorlatilag kandírozott citrom- és narancshéj, aldiban vagy lidliben lehet beszerezni

6 tojás

35 dkg cukor

1 csomag mézeskalácsfűszer

2 citrom héja

50 dkg valamilyen csonthéjas, elvileg mandulát és törökmogyorót kéne fele-fele arányban, én diót is szoktam bele, lényeg, hogy többféle legyen és főleg mandula

3 evőkanál rum

a díszítéshez 30 dkg étcsoki (nagyjából ennyi, de ha ügyesek vagytok, kevesebb is elég)

Igen, jól látjátok, liszt nincs is benne.

A mogyorót, diót, mandulát ledaráljuk, az kandírozott cuccokat apróbbra vagdossuk, ami elég reménytelen meló, de kell.

A hozzávalókat hirtelen felindulásból összekeverjük, mondjuk ésszerű előbb a tojást a cukorral.

Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, és kis kupacokat formázunk a ragacsos masszából. Ha közben vízbe mártogatjuk a mancsunkat, úgy könnyebb.

Negyven kupackát kellene készítenünk, ez nekem nagyjából össze is szokott jönni, nem akarok hülyeséget mondani, de szerintem 4-5 centi átmérőjű pamacsokat kellene applikálni a sütőpapírra. Megdagadni meg szétfolyni nem nagyon fognak, nyugi.

Benyomjuk a 175 fokra előmelegített sütőbe, légkeverés előnyben, és hajrá. 20-25 percig sütjük, időnként hústűvel szurkáljuk, hogy ellenőrizzük a belseje szilárdságát.

Kivesszük, addigra gőz fölött (máshogy meg ne próbáld mert szarrá ég, vagy csak én vagyok ilyen hülye?) felolvasztjuk a csokikát, és mivel nem bírunk magunkkal, elkezdjük a még tűzforró kupacokat kézzel-lábbal-leginkábbkanállal becsokizni több-kevesebb sikerrel. Ezt a részt különösen az ötévesek élvezik meg én, mert egy idő után az egész konyha csokis és lehet nyalogatni mindenhonnan. Az alját nehogy. Hideg helyre tesszük, hogy megszilárduljon és lopunk belőle egyet, hogy a minőséget is ellenőrizzük, aztán még egyet a biztonság kedvéért.

Szerintem ilyen hosszan még ember nem írt le ennyire egyszerű receptet, de gratulálok annak, aki tényleg végigolvasta. Aki meg is csinálta, számoljon be legyenszíves.

Csokitrüffel repetet is tudok, szintén rémkönnyű, ajándéknak is kiváló. De mára elég belőlem ennyi.