Kedvencek

Ez egy unalmas, mások számára teljességgel érdektelen poszt lesz. És baromi hosszú is. (Ezt utólag írtam hozzá, amikor már láttam, hogy ennek szinte sose lesz vége. - a szerk.) Én szóltam.

Tegnap megint bevillant, hogy ha megkérdezik, mindig A Mester és Margaritát mondom kedvenc könyvemnek, pedig a Bridget Jonest olvastam tizennyolcszor (nem kell kommentálni, köszönöm), mindig ezt szedem elő, ha unatkozom, rossz kedvem van, nevetéshiányban szenvedek, és még sok esetben.

Ennek kapcsán eszembe jutott a szakdogám félresikerült kérdőívezése, melynek az lett volna a lényege, hogy rávilágítson: az emberek többsége sznobizmusból sosem az igazat mondja, ha megkérdezik, mi a kedvenc könyve, hanem valami olyat, amit valamennyire szeret, és magasabb preztízzsel rendelkezőnek gondol, mint amint igazából a legtöbbet/legszívesebben olvas. Egy példa: az eladások alapján mondjuk Fejős Évát olvasnak a legtöbben, viszont nagyon kevesen merik vállalni, hogy egy sokak által "nem irodalomként" megbélyegzett szerzőt valljanak kedvencüknek, inkább azt mondják, hogy Kosztolányi vagy Szabó Lőrinc a favorit, pedig utoljára érettségikor vették a kezükbe említett szerzők köteteit.

Meg eszembe jutott a kedvenc részem az Amélie filmből, amikor felsorolja, hogy milyen dolgokat szeret igazán csinálni.

Aztán eltöprengtem, hogy mik az én valódi kedvenceim, és hogy végülis mi számít annak. Van kedvenc számom, kedvenc együttesem, kedvenc tésztám, kedvenc kutyafajtám, de ezek mind olyan dolgok, melyekről egyszer eldöntöttem, hogy ezek az én kedvenceim, hozzátartoznak az imidzsemhez, nélkülük nem én vagyok én. Miközben messze nem azt az egy számot hallgatom állandóan, hanem mindig mást, vagy néha hetekig túlzabálok abból a bizonyos tésztából, aztán hónapokig rá se bírok nézni.

Mindeme hosszas fejtegetés csak szánalmas és bizonytalan lábakon álló alapját adja annak a gusztustalanul elcsépelt, sablonos valaminek, ami most következik. Fogjátok be a szemeteket és a fületeket. Nem viccelek.

Kedvenc számom: A Super Furry Animals-től a Zoom. Évente egyszer hallgatom meg, de akkor nagyon. Ha tehetem, végigfekszem a szőnyegen, fejhallgató, takaró és 6 perc nyugalom. Minden nagyon jó szám túl rövid, azt szeretném, hogy soha ne érjen véget. A Zoom más, ha igazán odafigyelek rá, pontosan elég az a 6 perc, se több, se kevesebb. Nem marad hiányérzetem, és ezt a fantasztikus állapotot semmilyen más zene nem éri el nálam.

Kedvenc albumom: Bármennyire is régen hallgattam, A Nightwish-tól a Century Child. Ellentéte az előző zene hatásának, iszonyú hiányérzetet hagy maga után, amely mégis kellemes, szeretek néha szomorú lenni és fájdalmas.

Kedvenc együttesem: Azt hiszem nincs. Már nincs értelme, hogy legyen, kinőttem belőle. Mindig az a világon a legjobb zene, amit éppen hallgatok.

Kedvenc filmem: Az Arizónai álmodozók. Talán ezt láttam legtöbbször, bár azt hiszem, sose lehet megunni, azért én már kicsit unom. Minden fontos valakinek az életemben megmutattam ezt a filmet, sőt végig is néztem vele. Most egy jó ideig nem akarom megnézni. Az apró részletek teszik izgalmassá, meg a háttérben játszódó jelenetek és a színészek.

Kedvenc könyvem: Hát igen. Mondjuk, hogy a Bridget Jones, annak is a 2. része, mert csak az van meg, az elsőt csak háromszor olvastam. De igazából minden könyv a kedvencem és az lenne a jó, ha mint a Végtelen történet, mindig más lenne, mikor újra kinyitom. Kár, hogy a könyveknek is vége lesz egyszer, mikor jó könyvet olvasok, utána csak hozzá hasonlóakat akarok olvasni, de sosem találok megfelelőt. Majd belefeledkezek egy másik történetbe, és olyat akarok olvasni, aztán így tovább. Talán mégsem baj, hogy mind más.

Kedvenc ételem: Ez tényleg mindig más. Időnként hetekig csak tésztákat eszem, aztán hirtelen megundorodok tőlük és átállok az indiaira, vagy az otthoni kajákra. Most például csak paprikás krumplit, sajtos tésztát, leveseket és töpörtyűt vagyok hajlandó enni, nyáron a tojásos nokedliről nem bírtam lekattanni. Anyám totál készen van tőlem, mert sose tudja, hogy épp mit főzhet, lehet, hogy amit előtte két hónapig követeltem minden hétvégén, most eltolom magamtól, mert rá sem bírok nézni. Sokmindennel van ez így.

Mit szeretek a legjobban csinálni: Most valami olyat kellene mondanom, hogy táncolni, vagy korcsolyázni, vagy lerészegedni, vagy ülni a napfelkeltében vagy franctudja. Az az igazság, hogy legjobban az itthoni kanapénk jobboldali sarkán szeretek ülni és olvasni valami igazán jó könyvet. Ha még karácsony is van, a könyv a Harry Potter valamelyik része, és közben óránként egy marék Milka szaloncukrot termelhetek be, az maga a mennyország.

Kedvenc kutyafajtám: A Frodó. Ő egy tökéletes összeállítás, bár eredete homályos, így megismételhetetlen. Továbbá az ír szetter, a skót juhász, a foxi, a tacskó, a hovawart, a labrador, a husky, a szamojéd és nagyjából mind, a röfögőseket leszámítva (pl. mopsz).

Nincs kedvem folytatni, mert idáig már úgyse olvasta el senki. Kivéve, ha valaki csalt és a végére lapozott.