Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt. Na, nekem egyik napon se akad semmi dolgom se úgy valójában. És mégis mindig ötezer elvégzetlen feladat tolakodik a képembe és üvöltik, hogy foglalkozzam már velük is.
Mellesleg kezd elegem lenni, a "tééééényleeeg?? nincs munkááád? óóó szegéény." felkiáltásokból és az utána menetrendszerűen következő "és akkor mit csinálsz egész nap?" kérdésekből, melyekre szívem szerint azt válaszolnám, hogy " hát, tudod, fekszem az ágyamban és vakarom a seggem", de nem teszem, mert én egy civilizált emberfélének tartom magam, ezért civilizáltan zavarba jövök, elszégyellem magam semmirekellőségem okán és makogok valami olyasfélét, hogy "hát állást keresek, meg amúgy is sok dolgom van", ami persze brutális füllentés, amit viszont én is elhiszek néha.
Lássuk tehát az elvégzendő feladatok listáját:
elintézni a rohadt tébét, mert nincs hallgatói jogviszonyom már.
takarítani. takarítani. és takarítani. és pakolni is.
írni a drágakedveskis állatos cikkeket, amihez körülbelül annyi kedvem van, mint szart lapátolni az állatkertben. utóbbihoz talán valamivel több, az élő állatok mégiscsak aranyosabbak.
állást keresni. csak mondják meg, hol az úristenben, mert hogy random totálnemnekemvaló pozíciókra jelentkezgetni tökéletesen fölösleges, hónapokig csináltam bármiféle eredmény nélkül.
beszerezni a napi kaját és nem éhezni addig, amíg annyira rosszul nem leszek, hogy már csak pizzát rendelni marad erőm.
elmenni táncolni. egyébként ezt csinálom, ezen a héten már mind az egy alkalommal elmentem, amit kijelöltem előre magamnak.
egyéb futkosódás, mindig akad valami.
olvasni!!! olyna könyveket, amelyeket még nem olvastam majdnem tízszer.
nem elhanyagolni a depressziós és nem depressziós barátaimat, minden nap találkozni valamelyikkel.
BELsőséges viszonyt ápolni lakótársakkal, megmutatni a pofámat mindenkinek, hogy lássák, nem csak rejtőzködöm, néha itt élek.
Ehhez képest lássuk egy teljes napomat. Najó, lássunk kétfélét, mert változatos ám az életem. nekem.
felkelek reggel ööö 9-kor mondjuk. mondjuk 8 és 10 között. felkelek körülbelül fél órán át, aztán ténylegesen kimászom az ágyból.
beveszem a pajzsmirigy gyógyszert, ami után fél óráig nem ehetek.
iszom egy kávát, mert azt szabad, nézegetem a hűtő tartalmát: egy deci romlott tej, kis darab penészes sajt, egy üveg meggylekvár (Dia hozta nekem, mert összetörte az enyémet), fél üveg romlott bor, múltheti sonka.
találok egy darab almát, a laptop előtt elfogyasztom.
közben végignézem a mindennap látogatott oldalakat, megállapítom, hogy használhatatlan blogokat vettem fel a readerbe, meg azt is, hogy nem tudom őket kitörölni.
délig frissítgetem a twittert meg a fészbúkot felváltva.
valamikor a délután folyamán felöltözök pizsamából farmerba, elmegyek ebédelni valakivel valahova (változó, de általában Nóri), kifizetek valami közepesen drága ételt, aminek kb. 80%át otthagyom, mert vagy rossz, vagy sok, vagy mindkettő.
hazajövök, alszom.
összekaparom magam, Diával megbeszéljük a világot, elindulok délutáni-esti programra.
hazaérek esti programról, megnézem a barátok köztet, fürdök, alszom.
Bé verzió:
adott időben csörög az ébresztőm, mert mennem kell valahova. viszonylag alig negyedóra alatt felkelek, kávé.
nem tudom kivárni a fél órát, megeszem az előző nap gondosan megvásárolt reggelit.
futóbolondkodok a lakásban mintegy 45 percen át, de néha akár másfél órát is.
hisztérikusan rángatom ki a szekrényből a ruhákat, feltúrom a szennyest, nem találom az egyetlen pólót, ami megy az egyetlen nadrágomhoz, amit aznap pont nem érzek gáznak.
kisminkelem magam, majd elfelejtem, és pandamaciszemeket dörzsölök magamnak.
kitépem a fele a hajam a fésűvel, rájövök, hogy már nincs idő hajat mosni, pedig nem ártana.
csinálok egy szénboglyát a fejemen, magamra rángatok valamit, időnként sikítok és toporzékolok egyet, nyolcvanhatszor visszakopogok csizmában valamiért a szobába, elindulok.
az ajtóban rájövök, hogy nem az időjárásnak megfelelően öltöztem, nembaj.
a nap további részében futkosok, elintézek dolgokat, megvásárolom, ami kell, néha betömök egy fornettit a képembe, talán ebédelek is, emberekkel találkozom, nem tudok már átöltözni az esti randi előtt, éjfél körül esem haza, jóesetben nem ittasan, beájulok az ágyba.
Mindenki láthaSSA most már, mennyire mozgalmas az én életem. Nem is férne ebbe bele egy munka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése