Engedek még

Szeretek kádban fürdeni. Még nyáron is, de persze különösen télen. Nagyon fázós vagyok, a zuhany alól mindig vacogva jövök ki, ezért utálom, hogy csak zuhanyzónk van az albérletben, végigfázom a telet.

Kifejezetten forró vízben szeretek fürdeni, ami még éget, de volt olyan, hogy korcsolyázás után egy egész hatalmas kád vizet kihűtöttem, annyira át voltam fagyva.

Nagyon nehéz ám eltalálni a víz hőmérsékletét. Ha elsőre túl langyos lesz, utána már hiába engedek hozzá forrót, nem lesz elég meleg. Hűl ki a víz, egyre jobban fázom, engedem a meleget, pár pillanatra jó, de nem eléggé. Nyakig elmerülök, majd szomorúan veszem tudomásul, hogy ma nem fogok eléggé átmelegedni. Kiszállok, megtörölközöm.

De a túl meleg víz sem jó. Pontosabban nem viselem el huzamosabb ideig. A kellemes átmelegedés után egyre utálatosabb a forróság ki akarok szállni, de sajnálom leengedni a teli kád vizet, pazarlásnak érzem, ezért magamra erőltetek még pár perc fürdést, kijjebb emelkedek a vízből. Mikor már nem tudom tovább elviselni a hőséget, kilépek a kádból, nem fázom, megtörölközöm, jobban érzem magam. Mikor megint fázom, újra veszek egy rövid fürdőt.

A túl meleg vízben nem érdemes sokáig maradni, tudni kell, meddig jó, és honnantól erőltetem magamra a fürdést.

A langyos vizet meg...talán le kell engedni, nem spórolni, újra felengedni a kádat forróval.

(Mindkét vízhőmérséklettel kapcsolatos érzés nagyon emlékeztet valamire. Lefordítsam, vagy érthető?)