Vámpírok és egyéb belső szörnyek

Annak ellenére, hogy nem is dolgozom, annyi időm sincs, hogy blogot írjak, vagy mondjuk végre összepakoljak a szobámban. Demostaztán.

Tegnap az SF portal meetupon a vámpírirodalomról meg a tinilányok vámpírokért való rajongásának miértjeiről volt szó és nagyon sok okos gondolat hangzott el.

Az első előadó szerint azért vonzódunk a vámpírokhoz, mert erősek és szépek és halhatatlanok és gazdagok és ez milyen romantikus már. Vagy valami ilyesmi. Na, ezt én nagyjából hülyeségnek tartom, de amit a második előadó mondott, azt nagyon is igaznak. Vagyis hogy a férfi-női szerepek rendszere felborult, a nők átvették a férfiak szerepének egy részét, de attól még szeretnének a hagyományos női szerepekben is tetszelegni, csak sok lehetőségük nincs rá. Azaz szeretnének védtelenek, gyengék és kiszolgáltatottak lenni, méghozzá úgy, hogy egy erős férfi, adott esetben vámpír áll mellettük és védelmezi őket.

Emellett szerintem a legtöbb ember, vagy legalábbis egy részük alapvetően vonzódik a sötét és misztikus dolgokhoz. Szeretnénk azt hinni, hogy több a világ, mint amit látunk belőle. A "dark és gótikus" dolgok pedig valamiért nagyon romantikusnak tűnnek. A herceges-fehérlovas mesék már túl unalmasak a modern kor leányai számára, valami olyat szeretnénk, amiben több bonyodalom van, mint a herceg gonosz mostohája által állított akadályok.

Tinikoromban én is hatalmas vámpírrajongó voltam (és nem merném állítani, hogy most nem vagyok az...), majd megőrültem azért, hogy valami bármi olyasmi történjen velem, ami paranormális és földön túli dolog. Persze nem történt semmi a különös "ufójelenségeken kívül", amikor megmagyarázhatatlan módon tűntek el dolgaim véglegesen:P.

Tegnap rájöttem, hogy bármennyire is népszerűek a Twilight könyvek és filmek, bármennyi "átlagtini" is rajong a vámpírokért, a vámpírok mégsem lesznek sose a mainstream kultúra részei, és engem leginkább ez vonz bennük. Régóta próbálok úgy csinálni, mintha teljesen "normális" lennék, de nem tudom letagadni magam előtt, hogy muszáj valami szubkultúrához tartoznom, mert nem akarok beállni a hagyományos sorba. Ezt jelentette nekem eleinte a rock, metal majd az indie zene, a színjátszás, a gitározás, a szerepjáték klub meg persze a vámpírok. Nem akarok ezekhez a körökhöz tartozni, és mégis odahúz minden, előbb utóbb mindig valami ilyesminél kötök ki. Sokat gondolkodtam, hogy miért van ez, de pontosan nem tudnám megmondani. Gondolkozom még, hátha egyszer rájövök.