szálak

A buszon még annyira könnyűnek érezte. Tudta, hogy ha elhiszi, az fájdalmas lesz, de próbált nem gondolni erre. Csak a szálakat kell elvágni, az apró kis mindent átszövő makacs ragacsos szálakat. Gondolatban ollóval vagdosta a szálakat és azok reccsentek az olló alatt de szakadtak széjjel és küzdött vele hogy ne ragadjanak újra össze. A végén egy hatalmas hajókötéllel találta szemben magát, de annak is nekiment bátran az ollóval, persze meg se nyekkent. Elképzelt egy láncfűrészt és azzal vágta azt az undorító kötelet meg egy hatalmas gigászi ollóval felváltva két kézzel. És fröcsögött a vér, folyt ki a vérözön a hatalmas kötélből ahogy nyiszetelte ketté de próbált újra összeforrni az a rohadt kötél és csak folyt a vér és állt tócsában. Majd valaki feltörli, gondolta, lesz valaki, aki feltörli és arra gondolt közben, hogy kell ő még másnak, nem kell hogy így óriásollókkal kelljen elvagdosni a szorító köteleket lesz ez még jobb is. És hitte bátran tovább.
Közben a Koszorú utcához érkezett a busz és arra gondolt, hogy még nem késő felívni, hogy bemenjen-e mégis a koszorú utcai spárba és vegye meg a lazacot meg a tejszínt, hátha az meghatná, hátha attól nem beszélne ilyen arrogánsan és meghatódna rajta, hogy lám még most is gondol rám a hülye, megvenné nekem a lazacot.
Erős vagyok és nem eszem többet inkább, minthogy vele egyek, gondolta és inkább megvárta a Kálvária teret és csak akkor hívta fel, de az a kibaszott telefon csak recsegett és nem tudta elmondani amit akart hogy vége érted hogy vége van baszd meg fogd már fel most láttál utoljára. Nem hallotta a vonal túlsó végén mert a hungária kereszteződésben állt éppen és recsegett neki a kurva telefonja.
Felért a hetedikre és tűzött a nap pont azon a hőfokon, ami úgy átmelegíti a gyomrodat mintha nem lenne mindig görcsben és megint elhitte hogy könnyű ez, menni fog. Egyik kezében a kulccsal, másikban a telefonnal állt ott a falnak dőlve a tűző napon este 7-kor és kedve lett volna elengedni a telefont a kezéből hogy essen le a földre és törjön szanaszét hogy soha többet ne hívhassa rajta senki. De nem tudta elengedni a telefont. Betette a táskájába, kinyitotta az ajtót kulccsal és azt gondolta hogy utállak de nem tudlak elengedni még. És nem csak a telefonnak mondta akkor. Úgy csinált, mintha élne, öntött magának müzlit egy tálba és kihozta a csíkos napágyat hogy azon egye meg, tömte magába és nézte a telefont hogy mikor hívja már aki hazaért. Felzabálta a müzlit, hátradőlt a napágyon és becsukta a szemét, a szemhéján áthatoltak a napsugarak és újra könnyűnek érezte magát, könnyűnek a döntést és nem minden pillanatban képzelte maga elé az ezüst színű áthatolhatatlan szálakat.
Elővette megint a utálatos telefont, hogy közölje amit már húsz perce akart volna. Én így döntök, ez az én döntésem, ha te máshogy gondolod és megpróbálsz tenni ellene akkor utána én majd megint döntök és az is az én döntésem lesz. Nem értette. Hogyan is értené, mikor azt se érti, hogy 10 deka parmezánt hozzál.
Közben kattogott a fejében hogy mondjad már te állat kiálts fel egyszer az életedben és mondd azt hogy azonnal rohanok te hülye mert kellesz nekem és ide is jöjjön a béna biciklijén és addig dörömböljön az ajtón míg be nem engedi valaki. Most leteszem a telefont. Jól figyelj, mit mondok mert ha nem érted, a te bajod, tudod hogy mit várok tőled, persze én már nem várok semmit de pontosan tudod mit kell tenned, ha akarod tenni és na. Tudod. Szia. Mondta. És mondta még a másik a vonal túlsó végén, de ezt ő már nem hallotta mert kinyomta. És ült tovább a csíkos napágyon és arra gondolt hogy mikor ér már ide vajon és amikor ideér telefonál-e vagy bejut a tűzgátló ajtón valahogyan és bocsánatot kér-e egyszer az életben igazából vagy csak elüti egy viccel az egészet. Nem bírta már a várakozást, ezért megnézte hogy 40 perce beszéltek telefonon, az út meg csak 15. Felhívta megint és hallotta a telefon túloldaláról, hogy otthon van. El se indult. A másik beleszólt a telefonba, mert azt hitte minden rendben. Letette a telefont és kezdte felfogni, hogy ennek tényleg vége. És akkor szép lassan kisütött a nap este 8 órakor a 8. kerületben.

Kései karácsonyi, korai újévi

Akartam egy bejegyzést írni arról, hogy mindig várom a csodát karácsonykor, aztán mégse történik semmi, de mindig túl késő este volt és lusta voltam, és talán nem is akartam annyira leírni.

Most meg, bár még épphogy csak elmúlt a karácsony, kezdenek megfogalmazódni az újévi fogadalmak a fejemben, méghozzá egyre több. Ennyi mindent úgyse sikerül teljesítenem, általában egy fontos dologra koncentrálok éjfélkor, azt mondogatom magamban, hátha.

De azért legalább terv legyen, szóval:

1. A nem leftetek loncsosan otthon se annyiban módosul az eddigiekhez képest, hogy igyekszem az átlagos öltözékemhez- farmerpóló - képest változatosabban öltözni, ha már annyit vásárolok mint Carrie Bradshaw.

2. Nem vásárolok annyit, mint Carrie Bradshaw! (Ez tökéletesen teljesíthetetlen, de legalább törekszem.)

3. Itt jön a lényeg. Abbahagyom a forszkverezést (úgyse) és mérsékelem a twitterezéssel töltött percek (órák, napok) számát, ugyanis kezd cseppet szánalmas lenni, hogy már lassan nem tudom felhőtlenül jól érezni magam sehol, ha nem csekkolhattam be, vagy nem írhattam ki twitterre, hogy nézzétek mekkora menőség, itt vagyok és ezt csinálom. Nincs rá jobb szó, szánalom.

4. Kibogozom az összekuszálódott szálakat.

5. Belső tartóoszlopok építésébe kezdek (nem hiszem, hogy a teljes kivitelezés beleférne az egyéves tervbe), ahelyett, hogy külső kapaszkodókat keresnék.

6. Nem hanyagolom el a barátaimat, akkor se, ha depressziósak, szararcok, undokok, kibírhatatlanul önzőek, csak magukról bírnak beszélni és egyébként szarnak a fejemre.

7. Minden lustaságom ellenére képességeimnek megfelelően a lehető legjobban teljesítek a munkahelyemen és mindenhol, ahol kell.

8. Olyan lakhelyet találok, ahol fél évnél tovább bírom és nem sírok az előző lakás után.

9. Rendet tartok magam körül és magamban is. (Hahahaha. Persze.)

Viszont mivel még csak december 27 van, vásárolhatok, igénytelenkedhetek, lehetek mogorva és bunkó és lusta. Vissza is fekszem aludni azt hiszem.

Boldog karácsony

Kedves Olvasóim, és mindazok, akik nem olvasnak. Próbáltam valami mérsékelten nyálságos dolgot kitalálni karácsonyra, de nem megy. Igazán hangulatom sincs, kint szürkeség és semmi hó, meglepetés nem lesz... de hát nem is ezen múlik.

Szóval semmi karácsonyi giccset nem sikerült összehoznom, gondoltam felteszem Frodót, de ezt már lelőtte más, vagy a spirithoodos fejemet, de az meg csak pár nap múlva lesz kész.

Ezért aztán arra gondoltam, hogy inkább valami rám jellemző baromsággal kívánok nektek boldog karácsonyt és kibírható ünnepeket. Próbáltam keresni egy karácsonyi csillámfaszlámát, de nem találtam semmit. Még mindig nem tudom, mi fog most történni, de hátha megszáll az ihlet...

Hmm hmm. Najó. Nem igazán karácsonyi, de szerintem ez a világon a legeslegszebb zene, és a karácsony utáni ürességérzésre pont megfelelő gyógyszer. És igen, videó nincs, csak hang asszem.

Boldog karácsonyt!

Boldog karácsony

Kedves Olvasóim, és mindazok, akik nem olvasnak. Próbáltam valami mérsékelten nyálságos dolgot kitalálni karácsonyra, de nem megy. Igazán hangulatom sincs, kint szürkeség és semmi hó, meglepetés nem lesz... de hát nem is ezen múlik.

Szóval semmi karácsonyi giccset nem sikerült összehoznom, gondoltam felteszem Frodót, de ezt már lelőtte más, vagy a spirithoodos fejemet, de az meg csak pár nap múlva lesz kész.

Ezért aztán arra gondoltam, hogy inkább valami rám jellemző baromsággal kívánok nektek boldog karácsonyt és kibírható ünnepeket. Próbáltam keresni egy karácsonyi csillámfaszlámát, de nem találtam semmit. Még mindig nem tudom, mi fog most történni, de hátha megszáll az ihlet...

Hmm hmm. Najó. Nem igazán karácsonyi, de szerintem ez a világon a legeslegszebb zene, és a karácsony utáni ürességérzésre pont megfelelő gyógyszer.

http://youtu.be/KyhvBgs5j_8

Boldog karácsonyt!

Zsongok, bazsalygok, hemzsegek

Kinyitott a koripálya végrevégre! Már a gondolattól is teljesen bezsongtam, régebben sokszor álmodtam olyat (nyáron), hogy korizok és szállok és csúszok és repülök és borzasztó volt felébredni, szinte fájt, hogy kint 30 fok, én meg álmomban befagyott tavakon utazom. Most is alig várom, hogy izgatottan sorba álljak jegyért, felvegyem a szar, kényelmetlen korimat, kicsoszogjak és először rálépjek a jégre. Persze a körbekörbe menést én is megunom fél óra alatt, de a lényeg a forralt bor, meg a barátok, meg a fények meg a karácsony. Meg néha próbálkozom különböző figurákkal, de nem kéne, mert nemcsak nevetséges, hanem fájdalmas is néha.

Már csak egy hét karácsonyig, és hirtelen úgy érzem, hogy ne, még ne, még nem ittam elég forraltbort, még csak most megyek először korcsolyázni, még nem sétáltam eleget a karácsonyi vásárban, nem szívtam magamba elég fűszeres és citrusos illatot, nem találtam ki elegendő szép ajándékot és még egy csomó mindent szeretnék, amire nem lesz idő.

Nem tarthatna az advent örökké, vagy legalább még néhány hétig?

lakás pro kontra

Nem mintha egyelőre döntési helyzetben lennék, ugyanis Kriszti apja még nem bólintott rá, azért összesítettem a költözés mellett és költözés ellen szóló "érveket", pontszámok formájában. Sajnos a Kálvin téri lakás mellett szól a manna éjjel-nappali bolt, a váci utca közelsége, a csarnok és még vagy tízezer tényező, szóval a krisztilakás az elhelyezkedésre akár 0 pontot is kaphatott volna, bár busszal 10 perc a belváros, azért nem ugyanaz, mint amikor konkrétan a belvárosban laksz. Ebből is látszik, hogy mennyire részlehajló vagyok, ugyanis legszívesebben csak azt venném figyelemre, hogy van hatalmas terasz, saját szoba, kádas fürdő (meg zuhanyzós is) és elfelejteném a környéket, a szar bútorokat, körülményes hazajárást. Bárhogy is számolom, a krisztilakás mindenféleképpen ötezerszer előnyösebb, akkor is, ha három éve menekültem onnan, és a fél karomat adtam volna egy olyan helyért, ahol most lakom. Változnak az idők.

Én pedig reménykedem, hogy talán visszakapom a régi szobámat, ami tulajdonképpen azóta hiányzik...

kálvin krisztilakás

ár 7 10

elhelyezkedés 9 5

lakás minősége 8 10

bútorozás 8 6

lakótársak 7 10

saját szoba 0 10

extrák

nappali 5 8

erkély 0 10

kilátás 0 8

kád 0 8

összesítve 44 85

Hát igen.

Az élet nagy kérdései perpillanat, nettóhiszti 3. (vagy kitudjahány)

Azt hittem lesz majd összefüggő értelmes gondolatmenetem de nincs.

Ezért csak összevissza másnaksemmitmondó baromságokat tudnék összehordani, de végülis ez az én blogom, szóval meg is teszem.

Az élet nagy kérdései jelenleg.

Miért nem tudom elhinni, hogy ami ennyire jó, az ennyire jó lesz később is? Ha meg mégis elhiszem, mért derül ki, hogy mégsem az? Vagy miért futamodok meg.

Miért nem lehet kapni már a fehér szőrmellényt a háendemben?

Miért nem tudok rendet tartani magam körül minden értelemben?

Miért viselkedik hetekig normálisan a hajam, hogy aztán a legalkalmatlanabb pillanatban hirtelen megőrüljön és ne lehessen csinálni vele semmit?

Miért van akkora tömeg a karácsonyi vásárban, hogy lehetetlen végignézni normálisan-kényelmesen, verekedés nélkül?

Miért nincs itthon több gyümölcs és miért nem megyek el a csarnokba venni? Ha már itt tartunk, miért vagyok képtelen ellátni magam kajailag hosszútávon?

Miért nincs karácsonyi hangulatom megint és miért nem esik a hó, hogy legyen?

Miért vagyok szomorú, amikor boldognak kéne lennem?